Egy nyár margójára – avagy mit csináljak a szabadságommal?

 Egy nemzet kultúrája a pihenéssel kapcsolatban érdekes általánosításokhoz vezethet, ami jó kiindulópont a téma kapcsán, még ha nem is kell őket vérmesen komolyan venni. Így példának okáért említsük meg az olaszokat, akik híresek arról, hogy tudnak és akarnak is lazítani, s hogy minden ráér holnapig, ha a sziesztát valami teendő fenyegeti. Nem nehéz belátni, hogy mi valahol a lista másik végén vagyunk. Tapasztalataim szerint 2 dolog biztosan jellemző ránk: nem akarjuk, vagy nem tudjuk megengedni magunknak a pihenést, feltöltődést, kikapcsolódást, az „én-időt”, ami, mint felkapott fogalom pontosan arról árulkodik, hogy természetes úton nem sikerül, tehát tudatosan kell beépíteni azt, hogy magunkra is jusson feltöltődésre szánt idő. Ha ezzel nincs gond, vagy eljutunk oda, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül rászánjunk pár órát a napból a kikapcsolódásra, azt passzív, nem minőségi tevékenységekre költjük el, ami nem tölt fel annyira, mint sejtenénk.

Vajon miért van ez így, mi az oka annak, ha valaki nehezen tudja megengedni magának ezeket az órákat? Lehet gyerekkorból hozott minta, lehet maximalista törekvési hajlam, ami mögötte van, de előfordulhat, hogy a manapság különösen divatos siker utáni recept hajhászása áll. Ez pedig nem más, mint az a hiedelem, hogy a pihenés gátolja a sikert, hiszen a sikeres emberek már hajnali 4-kor teniszezni mennek, hogy fél6-kor berobbanjanak a munkába, s hogy a fájdalom a barátunk és a teljesítmény áll a legfontosabb helyen, beszéljünk bármilyen célról. Mint szakember, őszintén aggódom az elferdített sikerorientáltság elterjedése miatt. Sokakat az is megrémít, hogy életünk jelentős részét alvással töltjük. Ha megértjük, hogy nemcsak fizikai szükséglet, de mentális is az alvás alatt lezajló rehabilitációs folyamatok sora, hogy a pihentető alvásra érdemes időt szánni az életünkből, ha hosszú távon gondolkodunk, akkor azt hiszem, már kevésbé ijesztő, mintsem belátható tény, hogy nem véletlenül vagyunk így kitalálva- Szükségünk van arra, hogy az éberlétet alvás kövesse, méghozzá minőségi és pihentető alvás nap, mint nap. Ez nem időpocsékolás, ez biológiai és mentális szükséglet.

 

Kutatások szerint a legjobb kikapcsolódás olyan tevékenységet végezni, ami távol áll a mindennapi munkavégzésünktől, azaz nem a passzív formája a pihenésnek a leghasznosabb az elmének és a szervezetnek, hanem az újszerű feladat és élmény. Ha alapvető dolgokban gondolkodunk, akkor mondhatjuk, hogy a szellemi munkát végző embernek nagyon jó kikapcsolódást nyújthat a fizikai munka, legyen az kertészkedés, varrás, sportolás, túrázás. Fizikai tevékenységűeknek pedig a szellemi elmerülés adhat feltöltődést, mint az olvasás, művelődés művészeteken át, valaminek a tanulmányozása stb. Természetesen teljesen érthető, hogy annak, aki végig robotolja az évet, semmi más vágya nincs, mint 2 héten át 10 órákat az ágyban tölteni, de fontos, hogy tudjunk róla, a szükséges pihentségi állapot megszerzésén túl az aktív pihenés többet nyújt, mint a passzív.

 

Ha konkrét tevékenységeket szeretnénk megnevezni, az alvás természetesen a legjobb pihenési mód a szó nemes és egyszerű értelmében. Ezt a saját meglátásom szerint mindenképpen a természetjárás követi, hiszen a természetben eltöltött idő nagyon pozitív hatással van ránk. Gondoljuk csak át, milyen megnyugtató, természetes színek, hangok, illatok vesznek körül bennünket egy túrázás alkalmával, milyen könnyen kint lehet hagyni az erdő szélén a mindennapi zajokat és problémákat. Mindenkit bíztatok, hogy minél többet menjek ki a természetbe feltöltődni. S ha már a természet hangjainál tartunk, a csend önmagában is relaxál, ezért merjünk csendet teremteni, tegyünk érte tudatosan és ne féljünk benne maradni. S még ha úgy is érezzük, hogy senkit nem akarunk látni, mert eltelítődtünk a munkatársakkal, a városi tömeggel, közösségbe menni mindig jó ötlet, ezért merjünk nyitni. Vegyük a fáradtságot és lépjünk ki az otthon melegéből, hogy valami tartalmasabb kikapcsolódás érjen bennünket. A kutatásokból tudjuk, hogy még egy film megnézése is nagyobb élvezeti forrássá válik, ha társaságban ülünk a képernyő előtt, mert az ember többet nevet társaságban, mint egyedül. És mondanom se kell, a nevetés mindig jó ötlet.

 

Csíkszentmihályi Mihály foglalkozik sokat azzal, mi okoz igazi örömöt számunkra, s ha a pihenésre szánt időről beszélgetünk, fontos megkülönböztetnünk az élvezeteket és az örömforrásokat a mindennapjaink során. Mindig választás előtt állunk szabadidőnk eltöltése kapcsán: élvezeteket után nyújtjuk a kezünket, vagy örömöt hozunk az életünkbe. Az élvezet mindig egyszerű, többé-kevésbé kész opció, mint pl. az ételek élvezete, az alvás, a TV stb. Az öröm eléréséhez azonban komplexebb folyamat visz közel: egy feladat, egy kihívás, mely olyan élményt teremt, amiben megfeledkezünk önmagunkról s teljesen átadjuk magunkat tevékenységünknek. Ha pl. az étel kapcsán szeretnénk meghatározni mi az élvezet és mi az öröm, azt mondhatnánk: ételt rendelni, házhoz szállítani és dobozból megenni, az egyenlő az élvezettel. Viszont előző nap kitalálni, mit is főzzünk holnap, aznap reggel a piacra menni, hogy a lehető legfrissebb alapanyagokhoz jussunk, majd hazamenni és a kedvenc zenénket bekapcsolva háttérként nekilátunk a fogás elkészítéséhez, ami talán kihívást is jelent, mert még soha nem készítettünk, majd szépen megteríteni hozzá és semmi mást nem tenni evés közben, mint figyelni az ízek harmóniájára – na ez már igazi örömforrássá válhat, a mosogatás pedig olaszos legyintéssel ráér még egy ideig.

 

Arra bíztatok mindenkit, hogy legyen kreatív, mert mindenki megérdemli a minőségi időt, töltse azt egyedül vagy a családja körében. Találja ki, mibe vág bele, milyen újszerű dolgot próbál ki, mikor hívja át a barátait, s mikor megy túrázni. A közösségi oldalakon kering egy zseniális lista, amit egy kislány készített, egy hosszú-hosszú és színes lista arról, mi mindent fog csinálni a nyáron. A lovaglástól a kiállításokig, a strandon át a meggybefőtt befőzéséig minden rajta van. Hát nem inspiráló? Úgy látszik, vannak még gyerekek, akik tudják, hogyan hozzák meg a saját kedvüket a szabadidőhöz, és gondjuk van rá, hogy ne unalommal teljék az. Talán tanulhatunk tőlük valamit és elkezdhetjük élvezni a szabadidőnket. Nem tudom, kitől idézek, amikor azt mondom: „Életbevágó dolog néha nem életbevágó dolgokat csinálni.” Hát nem nagyszerű igazság ez? 

 

Bárányos Edit

A Pure Fashion Alapítvány szakmai felelőse, személyiségfejlesztő tréner